Két hétig olvastam ezt a könyvet. Nem is tudom milyen jelzővel illessem,,,Borzalmas de egyben megható történet. Tele idegen szavakkal és körmondatokkal. Lassan is ment, és ha valamit nem értettem, vissza kellett lapoznom. Kicsit kezdtem meginogni Amerika terén, de azért nem adják nálam ezt olyan könnyen, mert lehet, hogy Amerikában úgy teremnek a gyilkosok, mint eső után a gomba, de azért ez nem olyan magas arány a többi jó emberrel szemben, mert laknak ott bizony okos , ügyes , jó emberek is.

Amilyen sokáig tartott az olvasása, talán olyan sokáig marad velem ez a borzasztó történet is, egyhamar biztos nem fogom elfelejteni.

Ajánlanám mindenkinek, aki már legalább a középkorban van, habár azt hallottam már meg is filmesítették, és azt mindenki nézi, ha a sztori ennyire erőszakos, mint ebben a könyvben.

Ez egy kölcsön könyv volt, amit sajnos egy elég fiatalka lány vásárolt, mert ő is látta már a filmet, és el is akarta olvasni....úgy adta oda, hogy még egyszer el kell olvasnia, mert bizony nagyon nehéz könyv. Nekem a napok során, még olvastam, olyan érzésem volt, mintha egy mázsás zsákot vonszolnék magam után, amit alig bírom el....nehéz könyv, nehéz történet.

Jodi Picoult egy ilyen forma történetet írt meg a "Tizenkilenc perc"-ben, de ő egy egész más stílusú író, könnyedebb hangvétel, érthetőbb szöveg és nem ennyire szörnyűséges vég. Hát tessék csak olvasni, ha jó az idegrendszerünk.