"Amikor a 69 éves Szonjo (So-nyo) elszakad férjétől a szöuli metróállomás forgatagában, családja kétségbeesetten indul a keresésére. Mégis, ahogy a régóta lappangó titkok és a személyes sérelmek szépen lassan napvilágra kerülnek, mindenkiben felmerül a kérdés: vajon mennyire ismerik az asszonyt, akit anyjuknak neveznek?
A szívhez szóló hangokon, a lány, a fiú, a férj és az anya szemszögéből elmesélt történet egyszerre nyújt hiteles képet a mai Koreáról és egyetemes betekintést a családi szeretet témájába."
A regény ismertetője most a könyv hátuljáról való, ennél jobban , egyszerűbben én sem tudtam volna megfogalmazni, és alig bírok írni is róla, annyira szívszorító történet. Két este elolvastam, majd a harmadik este újra fellapoztam bizonyos részeket, engedtem a könnyeknek, hagytam , hogy sodorjon a szívszorító érzés, milyen is anyának lenni? Mennyit értenek meg ebből gyerekeink, férjünk?
Hogy kedvet csináljak a könyvhöz, hoztam pár idézetet, igaz ehhez nem is kedv kell, ezt kötelezően elolvastatnám minden családtaggal. Tudom, lehetetlen amit kívánok, de mégis....most bevallom csendesen , az enyéim se olvasták el, egy kölcsön könyv volt, vissza vittem gyorsan .
.
"Anya javította meg a kaput, a tetőt és a tornácot. Ti pedig ahelyett, hogy segítettetek volna neki a megállás nélküli robotolásban, természetesnek és magától értetődőnek vettétek, hogy ez a munkája. Néha, ahogy arra a bátyád rámutatott, megállapítottátok, milyen kiábrándító az élete – pedig anya annak ellenére, hogy nem volt jómódú, igyekezett mindenből a legjobbat adni nektek, és ő volt az, aki megvigasztalt titeket, amikor egyedül éreztétek magatokat."/ A gyerekek gondolatai/
Miért nem jöttél rá már akkor, hogy nyugodt és szerencsés életed van? Miért vetted természetesnek mindazt, amit a feleséged tett, és miért nem főztél neki legalább egyszer hínárlevest? Egyik nap a feleséged ezzel jött haza a városból:
– Ismered a kedvenc hentesedet? Ma ott mentem el a boltjuk előtt. A felesége behívott és megkínált hínárlevessel, mire megkérdeztem: „ Mit ünnepelnek?” Azt mondta, ma van a születésnapja, és a férje már korán reggel megfőzte a levest.
Te csak hallgattál.
– Nem volt valami finom – folytatta a nejed. – De most először irigyeltem a hentes feleségét.
Hol vagy…? Ha a feleséged hazajönne, nemcsak levest készítenél neki, hanem palacsinát is. Így akarsz megbüntetni….? Könnybe lábad a szemed."
"Ha a feleséged megkér, hogy olvasd fel neki a regényt, megtetted volna? Mielőtt eltűnt szinte nem is törődtél vele. Csak akkor jutott eszedbe, ha meg akartad kérni valamire, vagy őt hibáztattad valamiért. Nagy úr a megszokás. Másokhoz udvariasan szóltál, de a feleségeddel kelletlenül beszéltél. Néha még szidalmaztad is. Úgy viselkedtél, mintha szándékosan nem akarnál kedves lenni hozzá. És ez így is volt."
/Az apa gondolatai/
" (…) Valószerűtlennek tűnt, hogy anya nélkül köszönt be a tavasz. Hogy a fagyott talaj felenged, és a fák ébredezni kezdenek.
Szíved, amely eddig azzal a sugallatával segített túlélni a megpróbáltatásokat, hogy anya előbb-utóbb előkerül, végképp összetört.
Bár anya eltűnt, a nyár, az ősz és a tél is elérkezik egyszer.
És én egy anya nélküli világban fogok élni.
Gondolod, hogy egyszer még együtt lehetünk vele, ha csak egy napra is?
Gondolod megadatik még nekem, hogy megérthessem anyát, végig hallgassam őt,és megvigasztaljam, amiért a régi álmait maga alá temette az idő?
Én pár órával is megelégednék, csak hadd mondhassam el neki, mennyire szeretem őt mindazért, amit tett: mennyire szeretem anyát, aki mindent elkövetett; mennyire tisztelem az életét, amelyre már senki nem emlékszik.
Hogy mennyire tisztelem őt."
.
/Kyung-Sook Shin : Vigyázzatok Anyára! /
Utolsó kommentek