A hamvazószerda keresztény ünnep, a farsangi időszak utáni első nap, a húsvét ünnepét megelőző 40 napos nagyböjt kezdete. Neve onnan származik, hogy az őskeresztények vezeklésként hamut szórtak a fejükre, ez a 12. századtól az egyházi szertartás része lett (hamvazkodás).
/Wikipédia/
Hamvazószerda a nagyböjt kezdete. Szigorúböjti nap. A nagyböjtöt az Egyház hamvazással vezeti be. Hamuval jelöli meg a hívek homlokát és így figyelmeztet: ? Emlékezzél ember, hogy por vagy és porrá leszel!? ezzel életünk múlandóságát idézi eszünkbe. Azt kéri tőlünk, hogy ebben az időszakban többet törődjünk lelkünk üdvösségével, több jót tegyünk, buzgóbban teljesítsük vallási kötelezettségeinket, Isten parancsainak megtartását. Így könnyebb helyzetünk lesz, ha majd életünk végén meg kell jelennünk Isten ítélőszéke előtt. Ezzel elő akar készíteni bennünket az Egyház húsvétra, Jézus feltámadásának ünnepére.
Hamvazószerda a két szigorú böjti nap egyike, amely hústilalommal van összekötve. A szigorú böjt 18 évtől 60 évig kötelező, csak a gyermekek és a betegek kapnak alóla feloldozást. Hamvazószerdán csak háromszor lehet enni, akkor is csak böjti ételeket és csak egyszer jóllakni. Régen kedd éjféltől szentségi böjt volt, amelyet a papok mellet a hívő emberek is megtartottak, mely szerint a Szentáldozásig nem lehet sem enni, sem inni. Ma már ezt csak az idősebb emberek tartják be. A szentségi böjt ugyanis leszűkült, így ma már csak az áldozás előtt 1 órával tilos enni és inni. Ezen a napon a teljes hústilalom miatt csak böjtös, savanyú ételeket, tojást és heringes savanyú káposztát szoktak enni. Bár a régi öregek között még vannak, akik semmit nem esznek ezen a napon.
A böjtben jellegzetes ételek voltak még , mint a cibereleves. Többféle alapanyagból készülhetett, például korpából. Nagy cserép- vagy faedénybe rozs- vagy búzakorpát tettek, s arra forró vizet öntöttek. A néhány nap alatt megerjedt korpáról a savanyú levet leszűrték. Kölest, hajdinát, kukoricát főztek bele, majd liszttel, tejföllel behabarták. Az aszalt gyümölcsből főzött savanyított levest is ciberének nevezték. Ezenkívül a böjt idején általában kenyeret, halat és száraz növényi eledeleket ettek.
És egy kis érdekesség...ami még nekem is új volt....
A farsangi ételekből eltettek egy-egy falatot, akárcsak a karácsonyiból, s ezt alkalmas gyógyszernek tartották a beteg jószág ételébe keverve. Fekete tyúkot vágtak azzal a magyarázattal, hogy a mája szerencsét hoz. Nádudvaron pedig azért vágtak fekete tyúkot, hogy ne hulljon a baromfi, és e célból a fekete tyúk vérét szárítva eltették. A többi farsangi napon készített ételnek is különleges jelentőséget tulajdonítottak. Berettyóújfalun így nyilatkozott egy asszony: „Húshagyókor nagyanyám laskatisztát főzött tyúkhússal. Vékonyra vágta a laskát, hogy hosszú, vékonyszálú legyík a kender. Ha főzte óvatosan rázta, hogy össze ne szakaggyík”
Mindenütt arra törekedtek, hogy az ételeket hamvazószerdáig elfogyasszák, mert akkor kezdődik a böjt. A szlavóniai Kórógyon mondják: „Inkább a has fakaggyon, mincsen az a kicsi étel megmaraggyon” Hamvazószerdán, más néven szárazszerdán vagy böjtfogadószerdán a Szerémségben már csak krumplilevest és bodagot (lepényféle) készítettek. A hamvazószerda utáni napot csonkacsütörtökként említik, mert ilyenkor lehetett elfogyasztani a farsangi ételek maradékát. Hamvazószerdától húsvétvasárnapig (kivéve csonkacsütörtököt) a katolikusok sokfelé nem ettek húst és zsíros ételeket.
/forrás :Magyar Néprajz/
Utolsó kommentek