" Vannak szavak, amelyeket az ember jobb, ha megtart magának."
.
/Julia Franck: Miért nem küldtél az angyalok közé/
Hát nem egy vidám könyv, tele könnyekkel...várakozással, s mégis hiába van minden remény.
Egy lány , aki valahogy úgy érzi, nem is erre a földre való. Kirekesztik mindenhonnan és később már maga sem tudja hova tartozik. Egy házasság még számításba jöhetne, de ez sem sikerül. Egy gyermek, aki világra jön anélkül, hogy óhajtanák. Nem tudom, hogy mégis hogy tudott megválni tőle, milyen erő kell egy anyának ahhoz, hogy lemondjon a saját gyermekéről ? Talán a karma, ami ismétlődik.../vannak, akik ebben hisznek hát én nem nagyon/ de talán a gondolat, hogy így jobb lesz neki...valaki más majd többet nyújt neki. De mi van, ha az a valaki mégsem egy csoda lény ? Mennyit bír ki egy gyermek ?
Szomorú történet, szomorú emberekkel...mégis olvasásra ajánlanám, hogy tudjuk, hogy érezhessük ilyen is volt valamikor....
Utolsó kommentek