A második könyvet olvastam M.Nicholstól...szórakoztató, könnyed regény volt, igaz a háború borzalmaival megismerteti az olvasót rendesen, és rá kell jönnie az embernek, hogy nem sok választásuk volt annak idején sem fiatalnak, sem idősnek. Mindenki úgy boldogult , ahogy tudott. Eltitkolt gyermekek, majd megtalált családok...egyszóval tetszett ez a könyv, érdemes elolvasni.
A harmadik könyv M.Harukitól....amit úgy kaptam, mivel akciós könyvek között találták, gondolták féláron elhozzák nekem, mert amúgy nem olcsók az ő könyvei, nagyon menők a mai fiatalság körében, s talán ez határozza meg egy könyv árát ? Fogalmam sincs.
Olvastam és olvastam...nem tudtam , hogy éppen hol vagyok, a világ végén, vagy a mai életben. Nekem túl misztikus volt , s kissé bonyolult,viszont Harukinak annyira jó a kifejező készsége, a humora /s talán a fordítótól is függ/ , hogy mégis jól éreztem magam olvasás közben.
Hoztam pár idézetet a könyvből, kedvcsinálónak.
"Az ember így tanulja meg, hogy óvatos legyen. Ha elővigyázatos, nem éri vész. A jó favágónak egy sebhelye van. Se több, se kevesebb."
...
"Ha az ember el akar érni valamit, három dologgal tisztában kell lennie. Meddig jutott, hogy állnak a dolgai jelenleg, mit akar tenni a továbbiakban. Ennyi. Ha a fenti három fogódzót elveszik tőle, elfogja a félsz, elbizonytalanodik, úrrá lesz rajta a csüggedés."
....
"Van a világon olyan bánat is, amit nem lehet megsiratni. Az a fajta, amit senkinek se lehet elmondani, s ha mégis, akkor sem értik meg. Ez a szomorúság megváltozhatatlan, csendben megüli a szívet, felhalmozódik, mint a hó a szélcsendes éjszakákon
Utolsó kommentek