.
"A toronyban elhallgatott már az órák zengése, de a kongás szétrepült az éjszakában. Megérintette az alvó falut, a kihűlt kéményeket, a meleg párnákat, az élőket és a holtakat. Szétáradt az erdők felett, hol némán álltak a fák, és a csend gyalogútján puhán ballag az Idő.
Az utca üres, a kémények lágy selymet füstölnek a reggelnek, s a kertekben puhán békét álmodnak a fák.
Az erdő alszik.
Alusznak a fák, gyökérmarkukba szorítva a föld melegét, alusznak a cserjék, magukra borítva hószoknyájukat, alszanak a rügyek, a vágy tavaszi virágai, a lepkék bábkoporsójukban, a bogarak a vén fák kérge alatt, a mókusok az odvak párnás melegén és a varjak a szellős magasságban, fekete szárnyuk alatt őrizvén piros szívüket."
.
/Fekete István/
Utolsó kommentek