.

Az aradi sírra

.

Nem néztetek erőst, hogy szolgáljátok,

Ki fényesen majd jutalmazni tud,

Akit szolgáltatok egy árva hon volt,

Im sírotokra emlékkő se jut.

.

/Madách Imre /

.

Az osztrák császár könyörtelenül megtorolta a szabadságharc eredményeit. A haditörvényszék 1849 szeptemberében elrettentő ítéleteket hozott. A tizenhárom tábornokot felségsértés vádjával halálra ítélték. Az ítélet után azonban napokig nem történt semmi. A tábornokok és családtagjaik titokban reménykedni kezdtek, hogy az elítéltek mégis kegyelmet kapnak.

Október 6-a hajnalán azonban megjelentek a papok a tábornokok cellájában, hogy utolsó vigaszt nyújtsanak. Amikor beléptek a cellába, Aulich Lajos és Török Ignác olvasott, Láhner György a fuvoláján játszott, a többiek pedig búcsúleveleiket írták.

Először Schweidel Józsefet (svejdel), Kiss Ernőt, Dessewffy Arisztidet (dezsőfi) és Lázár Vilmost vezették el. Velük golyózápor végzett.

Kilenc tábornokot kötél általi halálra ítéltek. Gyalogmenetben haladt a vesztőhelyre Poeltenberg Ernő (pöltenberg), Török Ignác, Láhner György, Knezich Károly (knézics), Nagy-Sándor József, Leiningen-Westerburg Károly (lejningen-vesterburg), Aulich Lajos (aulih), szekéren követte őket Damjanich János. A tábornokok elbúcsúztak egymástól. Damjanich már csak Vécsey Károly-lyal foghatott kezet. Vécsey büntetését súlyosbították, mert megtartotta a délvidéki sereget. Végig kellett néznie társai halálát. Ő már nem tudott senkitől sem elbúcsúzni. Damjanich holttestéhez lépett hát, és megcsókolta a kezét.

Olyan hősök ők akiket Magyarország történelmében csakis vérvörös betűkkel lehet illetni, mert a vérüket áldozták az országért.

Ugyanezen a napon, Pesten kivégezték Batthyány Lajost, az első magyar kormány miniszterelnökét. A magyar szabadság hosszú időre elveszett.

.

/forrás itt/