/foto:Marta Orlowska/
.
* * *
Aztán felállt apád, már nem sírt. Már éppen kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, amikor elkezdett remegni az álla, és ismét kibuggyantak a könnyei. Megint az arca elé kapta a kezét, és visszazuhant a helyére. „Tehát nem óhajt szólni?" - kérdezte az orvos ingerülten. Apád alig észrevehetően nemet intett, miközben lehajtotta a fejét. „Szavaznia mindenképpen kell!" - mondta a másik. Apád ekkor már zokogott. „A szavazatát kérem!" Apád kifújta az orrát, hallgatott. „Bűnös, igen vagy nem?" Apád nagyot sóhajtott, és azt mormogta: „Bűnös." Ekkor döbbenetes dolog történt: a barátnőm feléje fordult és leköpte. Miközben apád sápadtan törölgette magát, a barátnőm üvölteni kezdett: „Gazember! Álszent gazember! Te mered ezt mondani, aki csak azért hívtad fel, hogy vetesse el? Te, aki két hónapig bujkáltál, mint egy katonaszökevény? Te, aki csak azért mentél fel hozzá, mert én kértelek rá? Mindig így csináljátok, ugye? Megrémültök, és magunkra hagytok bennünket, és legfeljebb az apaság okán tértek vissza hozzánk. Persze, mert mibe kerül nektek az apaság? Tönkre megy a hasatok attól a nevetséges megnagyobbodástól? Végigszenveditek a szülést,végig kínlódjátok a szoptatást? Az apaság gyümölcsét úgy tálalják elétek, mint a megfőtt levest, vagy mint ahogy az ágyatokra tesszük a vasalt inget. Csupán nevet adtok a gyereknek, ha mindez házasságban történik, de ha megszöktök, még nevet se kell adnotok. Egyedül a nőt terheli az összes felelősség, rá vár az összes szenvedés, őt éri minden támadás. Kurva,mondjátok neki, ha lefekszik veletek. Ezt a szót nem lehet férfira alkalmazni. Évezredek óta ránk kénysze-rítitek a szavaitokat, a szabályaitokat, a túlzásaitokat.Évezredek óta büntetlenül használjátok testünket.Évezredek óta csendet erőltettek ránk, és az anyaság feladataiba száműztök bennünket. Minden nőben az anyát keresitek. Minden nőtől, még ha az a lányotok is, azt kéritek, hogy az anyátok legyen. Azt mondjátok, nincsenek olyan izmaink, mint nektek, de nem kíméltek bennünket, még a cipőtöket is velünk pucoltatjátok. Azt mondjátok, nincs annyi eszünk, mint nektek, de még azt is a mi intelligenciánkra bízzátok,hogy beosszuk a fizetéseteket. Örök gyerekek vagytok, és gyerekek is maradtok vénségetekig; mi etetünk, tartunk rendben, szolgálunk ki, látunk el taná-csokkal, vigasztalunk benneteket, és védelmezünk is a gyengeségeitekben, a lustaságotokban. Megvetlek benneteket. És megvetem magamat is, amiért nem tudok lemondani rólatok, amiért nem kiáltom nektek gyakrabban: elég, nem leszünk többé az anyátok! Már a szóból is elegünk van, amit a saját érdeketekben, önzésből glóriával vetettek körül. Magát is lekéne köpnöm, doktor úr. Magát, aki egy nőben nem lát mást, csak egy méhet és két petefészket, az agyáról tudomást sem vesz. Magát, aki egy terhes nő láttán azt gondolja: Jól szórakozott, aztán hozzánk fut.Maga sosem szórakozott, doktor úr? Sosem feledkezett meg az életkultuszról? Olyan hévvel védelmezte a sejteket, hogy az ember azt hinné, megirigyelte,ahogy a kolléganője nevezte, az anyaság csodáját. De nem, az ki van zárva. Az a csoda túl nagy áldozatot követelne öntől. Egy férfi az ilyesmivel nem tudna szembenézni. Itt nem egy nő pere folyik, doktor úr,itt az összes nő pere folyik. Jogom van tehát visszafordítani önre a vádat, és jól vésse az agyába, doktorúr: az anyaság nem erkölcsi kötelesség. Még csak nem is biológiai tény. Az anyaság tudatos választás.Ez a nő tudatosan választott, és senkit sem akart megölni. Ön akarta őt megölni, doktor úr, azzal,hogy még azt is megtiltotta neki, hogy az agyát használja. Ezért magának kellene abban a ketrecben ülnie, és nem azért, mert elmulasztott segítséget nyújtani annak a sok milliárd idétlen ondónak, hanem asszonygyilkossági kísérletért. Ezek után, azt hiszem, felesleges is mondanom, hogy a vádlott nem bűnös."
.
/Oriana Fallaci/
Utolsó kommentek