/foto:Marta Orlowska/
.
- 29 -
Napok óta élettelenül ott vagy bezárva, és nem távozol. A doktornő csodálkozik, és meg van rémülve. Meghalhatok, mondja, ha nem távolítalak el. Ezt én nagyon jól tudom és hozzá teszem: nincs szándékomban így büntetni magam, hogy melléd szegődve érvényt szerezzek annak az ítéletnek, amit abban az abszurd perben magamra kiszabtam. Elég nekem ez a súlyos bánat. Ugyanakkor semmi sietség nincs bennem, hogy eltávolítsalak magamból, de hogy ez miért van, nem tudnám megmondani. Talán mert megszoktam, hogy együtt vagyunk, hogy együtt alszunk, együtt kelünk; mert megszoktam, hogy egyedül vagyok, anélkül, hogy egyedül lennék? Talán teljesen logikátlanul arra gondolok, hogy csak tévedés történt, és még érdemes várni? Vagy mert nem akarok visszatérni akkori önmagamhoz, aki teelőtted voltam? Annyira vágytam rá, hogy ismét a magam ura legyek. Most, hogy az lettem, már nem érdekel.Tessék, a valóság sokadik darabkája, amivel megismerkedhettél volna, ha megszületsz: valaki elemészti magát, hogy gazdagsághoz vagy szerelemhez vagy szabadsághoz jusson, mindent megtesz, hogy érvényt szerezzen a jogának, és amikor megvan, nem örül neki. Pusztulni hagyja, vagy tudomást sem vesz róla, talán arra gondolva, hogy szívesen visszaforgatná az időt, kezdené elölről a csatákat, a szenvedést. Ha álmát megvalósulni látja, elveszettnek érzi magát... Ha legalább arról meg tudnám magam győzni, hogy te csak egy megálló voltál, nem más;hogy egy halál nem állítja meg az életet, hogy az életnek nem volt szüksége rád, hogy ez a fájdalom jó volt valamire vagy valakinek. De kinek kell egy gyerek, aki meghal; egy mama, aki nem akar mama lenni? A moralistáknak, a jogászoknak, a teológusoknak,a reformereknek? Ebben az esetben felvetődik a kérdés: kiknek lesz hasznuk ebből a történetből, és milyen verdiktet hoz az ő bíróságuk? Szolidárisak lesz-nek velem, vagy gyalázni fognak? Szolgálatot tettem a moralistáknak vagy a jogászoknak, a teológusoknak vagy a reformereknek? Akkor követtem el bűnt,amikor öngyilkosságra biztattalak és megöltelek,vagy amikor lelket tulajdonítottam neked, holott nem rendelkeztél vele? Hallod ezt a vitát, ezt az üvöltözést: istengyalázó, nem, nőgyalázó, gúnytűzött belőle, nem, mindent megtett érte, megértette,hogy az élet szent, nem, megértette, hogy az élet egy rossz tréfa. Mintha a lét vagy nemlét problémáját meg lehetne oldani ilyen vagy olyan szentenciával,ilyen vagy olyan törvénnyel, és nem minden egyes teremtménynek magának kellene a magára vonatkozó megoldást megtalálnia. Mintha egy felismert valóság nem kérdőjelezné meg a vele ellentétes valóságot, és mintha nem volna mind a kettő egyformán érvényes. Mikor lesz már vége a pereskedéseiknek, a hajbakapásaiknak? Megállapítani, hogy mit szabad és mit nem. Eldönteni, hogy melyik oldalon van az igazság. Igazad volt, gyermekem, itt is, ott is. A lelkiismeret is különböző lelkiismeretekből tevődik össze:én vagyok az az orvos és az a doktornő, a barátnőm és a főnököm, az apám és az anyám, az apád és te.Én az vagyok, amit ti mondtatok nekem. A szomorúság völgyei fekszenek előttem, hiába nyílnak rajtuk büszkeségvirágok.
.
/Oriana Fallaci/
Utolsó kommentek