Kötelező olvasmányok...

Hatodikos lettem,amikor a kis iskolából egy „nagy iskolába" kerültem. Érdekes volt a környezetváltozás, a 20-25 gyerek után 300 gyerek zsibongott a nagyszünetben.

A tanítási órák is megváltoztak, minden órán más jött be, és volt osztály főnöknő is.

A magyar órák szintén elosztva, nyelvtan és irodalom. A tanév kezdetén , rögtön az elején , a magyarszakos tanítónéni a kötelező olvasmányokról beszélt. Felsorolt egy csomó írót, és mi bármelyiktől választhattunk művet, amiből persze beszámolót kellett készíteni, és elmesélni az órán. Ha valakinek egy más könyv tetszett, megbeszélhette a tanítónénivel, s ő eldöntötte, hogy ez ide való , esetleg nem. Emlékszem, én Tatay Sándor: Puskák és galambok című könyvét választottam. Nem volt túl vastag / akkor még fontos volt a könyv vastagsága is / és elég érdekesnek ígérkezett.

Feleltetés előtt a folyosón csicseregtük ki az olvasott könyveket, ki mit is válaszott. Egy szőke lány a párhuzamos osztályból, Móricz : Pipacsok a tengeren című könyvét olvasta...nem emlékeztem pontosan miről szólt, de valahogy már akkor érdekeltek a nagy vizek, no meg a virágok...hát nem érdekes, hogy az emberben már gyerekkorában megfogannak bizonyos dolgok, amik végig kísérik élete útjain ?

A magyaróra jól végződött, s én már akkor nagyon tudtam szónokolni egy regényről,ebben nem volt hiba. Viszont haza felé az úton csak a pipacsok jártak a fejemben. Kiveszem a könyvtárból, elolvasom...milyen pipacs nőhet a tengeren ? nem hagytak nyugton a gondolatok, kérdések. Mondanom sem kell, hogy milyen szomorú lettem, amikor kiderült, hogy ez a könyv nincs meg a könyvtárban.

Az évek múltak, és igaz, hogy rengeteget olvastam azóta, de egyszer sem akadt kezem ügyébe az a bizonyos pipacsos könyv.

Most karácsonyra a lányom egy egész csomó könyvvel lepett meg, ahogy már írtam is, fillérekért kínáltak elfekvő könyveket egy üzletben, és amit érdekesnek látott , megvette nekem. / ekkor kaptam a Jókai Anna egyik régi regényét is / és persze sok má könyvet..

Egy kis piros pipacsos könyv is kivillant a többi közül....mondom, piros , lepkekönnyű szirmokkal az elején.

Most jött el az ideje, talán most értem meg rá...vagy ki tudja ....a héten elolvastam, két este végigszánottam Móricz gyönyörű ízes regényét....s hogy melyik tengeren is nőnek a pipacsok, végre én is megtudtam...

"A poétikus történet kis főhőse, Gabi gyerek a nagyapa parókiáján nyaral Galamboson, a Tisza mellett. Itt csöppen bele valóságosan is és képletesen is a tengerbe - a végtelen rónaságot elárasztó, tengerré dagadó árvíz kellős közepén. Szíve választottja, a kis piros szoknyás parasztlányka, Zsuzsika is a víz foglya. Neki akar imponálni, amikor is bátran útra kél a bajbajutottak segítségére siető öreg Bucsi bácsival csónakon. A sors megjutalmazza: ő menti ki az árból a magas fára menekült Zsuzsikát. De jaj, a kislányt más fiú várja a parton - Miska, a szerelmese. Hősünknek csak az ár sodorta hervadt pipacsok maradnak, amelyeket a „magyar tenger˝ egy kis szárazulatán szedett makrancos ideáljának. "

/A könyv rövid ismertetője /