.
...jelenleg Hamvas Béla : A bor filózófiája című könyvét olvasom...ez egy kicsi, vékonyka könyv, de én vissza -visszatérek oldalakra...
...azt gondolom, ehhez a könyvhöz idő kell, emészteni, átgondolni...és talán most ismerem meg Hamvas egy másik arcát...:)
"...bő ötven oldalnak minden betűjét (a cikk végén a linkkel így is teszek), mert gyönyörűség olvasni ezt a szöveget. Többféle Hamvas Bélát ismerhetünk meg belőle. Itt pimaszkodik az önsanyargatókkal, az istentagadókkal és a tudomány embereivel. Ott nagy tudományosan hármas beosztásokkal bíbelődik. Aztán meg hol a borban lakó kis angyalról mesél, hol pedig a bornépet veti össze a pálinkanéppel, sejthető, kit hoz ki győztesnek.
De nem feledi az adott szavát sem: felosztja a borokat, majd borkatalógust vázlatol nekünk, és veszi végig a bortermő vidékeket, hogy mely bor milyen hangulathoz illik, és rá és egymásra étel és dohány mikor bír a legüdvösebb hatással. Kiderül továbbá, hogy „van henyélő bor, kacér bor, mesélő bor, tragikus bor. A legnagyobb érzéketlenségre vall például kedélyes családi ebéden drámai bort inni. Ugyanilyen ízléstelenség hivatalos lakomán parázna bort inni." Szintúgy nem marad titokban Hamvas szomjúságának hossza, a jóvallású emberek fölényének mibenléte, és hogy mit szeretne szenvedélyesen tenni, ha nő volna. De még hosszan sorolhatnám.
A legszebb mégis az, ahogy a nőkről beszél. Mit beszél: áradozik! Pikánsan és érezhető élvezettel. Aki a filozófiával és a vallásokkal foglalkozó, és szerény körülmények között élő szerző(k)ről életidegenséget és aszketizmust feltételezne, azt meg is lepheti Hamvas érzékiségre."
/...a könyv jellemzését Irédy Dénes írta/
.
/kép :Leanne Laine/
"Feltételezem, mindenki tudja, hogy a bor szőlőből készül. A szőlő pedig növény. A növény a világ legcsodálatosabb teremtménye. Virginia Woolf azt mondja, hogy az embereket jobban szereti, mint a növényeket. Ha engem ez elé a kérdés elé állítanának, nem tudnék olyan hamar felelni. És ha arra gondolok, hogy a világgal tökéletes összhangban csak erdőben, kertben, réten vagyok, talán amellett határoznék, hogy inkább a növény, mint az ember.
A teremtés eredeti állapotában, az Édenkertben, a növények őrizték a világ spiritualitásának leggyengédebb és legillanóbb olajait. Minden növény tulajdonképpen géniusz, vagyis angyal, s ezt a kis daimónt alakjáról, vagy színéről, vagy virágáról, vagy gyümölcséről is felismerhetem, de nem közvetlenül, hanem csak absztraktul, ahogy a szem valamit fel képes ismerni. Közvetlenül az élő növényről csak az orr szerezhet tapasztalatot, mert a legmélyebbet benne az élő olaj mondja meg. Az illat a növényi lény titka. Gyermekkoromtól fogva sétáimon a növényekkel úgy ismerkedtem meg, hogy levelüket letéptem, ujjammal eldörzsöltem, és hosszasan szagolgattam. Ezt még ma is megteszem, de már nem találok idegen szagot. Ismerem a mentát, a kakukkfüvet, a bürköt, az ezerjófüvet, a rozmaringot, a bazsalikomot, a zellert, az achilleát, a krizantémumot, ó, a babért, és ismerem őt is, szívem legkedvesebb kis tündérét, a bűbájos levendulát. Bátran elmondhatom magamról, hogy éghajlatunk alatt, de talán a Földközi-tenger vidékén is, ahol annyit jártam, nincs növény, amelynek géniuszát ne ismerném személyesen.
Ha már itt tartok, nem mulasztom el az alkalmat, hogy a puritánokat és a pietistákat néhány igen fontos dologra ne figyelmeztessem. Ezek az emberek a nőket csak absztraktul ismerik, csak szemükkel, és fülükkel, és így alig van róluk közvetlen tapasztalatuk. A tapintásig csak ritkán jutnak el. Ha valaki eziránt a tárgy iránt komolyabban érdeklődik, olvassa el az idevágó részeket D. H. Lawrence könyveiből, s akkor sejtelme lesz róla, hogy a kéz a női testen milyen tudást szerezhet. Én még Lawrencenél is tovább merek menni. Azt mondom, hogy éppen úgy, mint a növény esetében, a nő titka is testének illatában van. Ez az illat úgy távolról, absztrakt messzeségből elég egységesnek látszik. De ha az ember közelebb lép és a részletekbe merül, meg fogja látni milyen különbség van például a nyak hátsó részén, a haj tövén levő illat és a csukló, vagy a váll illata között. A női test végtelenül olajosabb és éppen ezért könnyebb, ritkább, geniálisabb, végül is spirituálisabb, mint a férfitest. A női alak bubája éppen dús olajokban való határtalan gazdagságának egyenes következménye. Igen, az, aki lehetőleg sok közvetlen tapasztalatot óhajt szerezni az olajokról, az a nőt egyáltalában nem hagyhatja ki. Szívja csak be a nő ajkának illatát és elemezze csak egy kicsit, hogy mi van benne: huncutság, fecsegés, kihívás, csábítás, cukor, szédület, mámor, tűz, örvény, ragyogás, komiszság, méreg, aljasság, kéjvágy. Ezek mind apró géniuszok, akik az ajak illatában bizseregnek.
A magam részéről úgy tapasztaltam, hogy leginkább három zónát kedvelek. Az egyik az ajak, amelyről beszéltem, de különösen a száj sarka, amely a száj közepénél sokkalta fűszeresebb. A második a térd belső hajlása. Álcár ostobaság, akár nem, kimondom, hogy számomra a nő itt, ezen a helyen a leginkább nő. Hogy miért, azt nem tudom. Itt, a térd belső hajlásának gödröcskéiben páratlanul forró olajok illatoznak. A harmadik és legillatosabb, fűszeres olajokban a legdúsabb zóna a térd fölött a felső lábszár belső oldala, ott, ahol a bőr a legpuhább és a legsimább. Az illatcentrum a legbelső oldalon a térdtől körülbelül négy-öt ujjnyira van. Gyakran egy-egy nagy illatélmény után elhatároztam, hogy egész könyvet írok erről az egész világegyetemben található legeslegillatosabb, fűszeres olajokban leggazdagabb, alig két tenyérnyi kicsiny részről. Ezen a helyen bontakozik ki egy nő lénye teljesen. Azt merném mondani, hogy itt érzem erotikus intelligenciájának fokát és karakterét. Ha ezt az illatot megérzem, tudom, hogy mennyi spirituális szerelmi olaj van benne s ez milyen lánggal ég, mennyire világít, milyen meleg, milyen a füstje, fehér, lila, kék, rózsaszín, sárga vagy arany.
Önmagát és életét komolyan vevő embernek ilyen tanítást nem mondanék. Azok az emberek ezt úgyis tudják. A pietistáknak és a puritánoknak szól. Figyelmeztetés, hogy az absztrakt útról térjenek le és a dolgokat ők is vegyék komolyabban. Meg fogják látni, hogy nincs nő (hacsak nem absztrakt az is, de az rendesen azért, mert nem szép, s ezért a játékból úgyis kimarad, szegény), aki ne venné hálásan az ilyen rajta végzett tanulmányt, s ez minél részletesebb, kimerítőbb, hosszasabb, alapvetőbb, annál inkább."
Utolsó kommentek