.
...kb. egy éve őrizgetem ezt a képet...mikor megláttam, valami csodás érzés kerített hatalmába...ahogy repülsz az úton, a levegőben érzed a föld és virág illatát...veled suhan a táj is...
...tegnap este S.Erzsébet könyvében egy nagyon érdekes részre bukkantam...és ahogy olvastam, egyből beugrott ez a kép...hát nem érdekes ? összekötünk szavakat képekkel...még évek múltán is beugrik egy bizonyos kép, ha szavakat, vagy akár egy zenét hallunk...
...ahogy időm engedi elhozom S.Erzsébet szavait...
.
"Akkor már napok óta jártam a sziket. Harsogó tavasz volt azokban a napokban, a kiscsikók hasig jártak a fűben, akácfák fehér fürtjeinek édesen könnyű illata kísérta az utamat. A szántók szélén kidobta piros kis selymeit a pipacsvirág. A gólyák csöndesen ültek fékszkeiken, a vadnyulak cickázva menekültek, mert az üregek mélyén már ott bocorgott az első fészekalja. S a síkon , a biciklikről messzire villant a lányok lába szára...."
(Schäffer Erzsébet: A vaddohányból bújt leány és más mesék)
Utolsó kommentek