"Mint aki a sínek közé esett...
És általérzi tűnő életét,
míg zúgva kattog a forró kerék,
cikázva lobban sok-sok ferde kép,
és lát, ahogy nem látott sose még "
/Kosztolányi Dezső/
...a kedvem nagyon pocsék...nem tanultam a saját hibámból, megint engedtem, hogy bátsanak...
...pedig egyszerű lett volna a megoldás...sarkon fordulni, és elmenni némán...
...nincs mit beismerjek, mert nem érzem magam hibásnak, és mégis rémes, hogy egy ilyen nap után én szenvedek jobban...nem bírom a haragot...nem bírom , ha egyetlen ember is a környezetemben a hátam mögött suttog, bizonygatva a saját igazát...én mindig szemtől szemben állok...
...mégsem fogok eztán egyetlen szót sem szólni...már látok, úgy ahogy sose még...
Utolsó kommentek