Tegnap befejeztem D. Appleeyard könyvét...kiválasztottam egy részletet, ami nekem a legjobban tetszett...
Claire naplószerűen meséli el egy egész év történetét. Teljesen megbízik férjében, s nem érti a változást...a könyv végén véletlenül tudja meg, milyért is volt férje annyira tartózkodó ...
"Amikor megszülettek a gyerekek , nekem kellett megtanítanom, hogyan kell nyiltan kimutatni a szeretetet, állandóan ölelgetni, puszilgatni őket, ismételgeni, hogy mennyire szeretjük őket. Ez olyan jól sikerült, hogy most már minden este hallom, ahogy odasúgja Tomnak és Rebeccának, hogy szereti őket. Nem hiszem, hogy ezt valaha is hallhatta volna a saját szüleitől. Mike számára én voltam az a különleges lény, aki ablakot nyitott neki a szeretet világára. De újabban - talán a stresszes munkája miatt - egyre gyakarabban pillantom meg a visszatérő régi Mike-ot, aki nemtörődöm, aki a kimértségével és a felcsattanásaival dermesztő korlátot von maga köré, és értelmetlenül rosszkedvűen bánik a gyerekekkel. Én (általában) el tudom viselni a civakodásukat, noha egész héten dolgozom - akkor ő miért nem ?"
Diana Appleeyard: Szülés vagy szabadság!
Utolsó kommentek