Alszik a varázsló nagy szíve,

Összetört tükre, földi ékköve.

Kimúlt a fájdalom szeszéje,

Széthullt egy lázongó reménye.

Íme, az alkotás beérett,

Röpködtek az isteni lények,

Éji sasok, szárnyas angyalok,

Peregtek az égi tam-tamok.

Lehullt a fáról egy levél,

Szárnyára kapta a lenge szél.

Mint pillangó tova-tovaszállt,

A megszellemült lélekmadár.

Dr. Mihályi István

.

"A szimbólumok saját kultúránk és valamennyi emberi civilizáció megismeréséhez elvezetnek, hiszen gondolkodásmódunk alapvető sajátossága a (jel)képek és analógiák használata. A környezet természeti jelenségei, élőlényei és maguk az ember teremtette tárgyak is a képalkotás alapszókincsébe tartoznak. Minden a világról alkotott tudás kifejezőjévé és érzéki szemléltetőjévé válhat. Például a fény, az ég mindenütt a menny, az istenség, a földön túli erő szimbóluma, és a sötétséghez egyetemes érvénnyel kapcsolódik a pusztulás, a halál képzete. A madár az ősi koroktól megjelenő lélek-szimbólum: az egyiptomi madár alakú ba-lélek, az óind Upanisadok lélek-hattyúja, a kereszténység Szentlélek-galambja egyaránt a lélek-madár archetípus variánsai. A ragadozó madarak az égi eredetű hatalom megtestesítői, a magyar eredetmonda turulja csakúgy, mint a görög mitológiában a Zeusz-sas. Számtalan példa bizonyítja a különböző kultúrák analógián alapuló szimbólumainak jelentésbeli rokonságát, a jelképteremtés és -használat egyetemes jellegét. Ugyanakkor a jelentések eltérései, az adott környezethez igazodó tartalmai egy-egy kulturális terület sajátosságait emelik ki. Míg a kínai hagyomány jin és jang eszméjében a női és férfi elem egymást kiegészítő, egyenértékű, egységbe foglalt alapminőség, addig a bűnbeesés vétkét a nőnek tulajdonító kereszténységben a férfi és nő - mint szellem és anyag - dualisztikus ellentétpárként is megjelenik."

forrás:http://www.bkiado.hu/netre/Net_szimbolum/szimbolumszotar.htm

foto:Szentimrey

Medálok és talizmánok