Fehér Klára: Asszonytörténet...
"Tudja, tegnap este nagyon összekaptam a férjemmel. Gorombán rám szólt, méghozzá a gyerekek előtt. Hát nem. Ezt már nem nyelem le. Fogtam a takarót meg a kispárnát, kivittem a vaságyat a konyhába, és ott aludtam. Reggel korán felöltöztem, bementem a szobába, indulás előtt megcsókoltam a gyerekeket. Láttam, az uram is ébren van, de behunyja a szemét, úgy tesz, mintha aludna. No, odamentem hozzá, megcsókoltam, mondtam, ez nem békülés, ez csak azért van, hogyha meghalnék ma, hát ne legyen, hogy csak el se búcsúztunk. Mert tudja, két esztendővel ezelőtt, akkor is volt köztünk valami kis összezördülés. Haraggal mentem el hazulról, nem is köszöntünk. Alighogy beérek a gyárba, a hasamhoz kapok: vakbélroham. Úgy vittek a mentők,feküdtem három hétig élet-halál között. Amikor az operáció után magamhoz tértem, csak azon sajgott a szívem, hogy annak a disznónak most milyen lelkiismeret-furdalása lehet...Hát ezért csókoltam meg ma reggel is...no, adjon, lelkem, még egy fél kiló túrót...sütök neki estére egy kis rétest, ha már életben maradtam..."
Utolsó kommentek