Mosoly...
Egy mosolyodat - észre sem vetted -
a buszban, a múltkor nálam felejtetted,
de megvan, pedig szórakozottan
a jeggyel együtt majdnem eldobtam.
.
Megvan, eltettem, nem adom vissza,
közepes mosoly, tartós és tiszta,
olyan, hogy én is viselhetem még,
esetleg rá is foghatom, hogy emlék.
.
Majd kérdik tőlem, hogy hol szereztem,
csináltattam vagy készen vettem?
De én, mint akit egyéb dolgok
épp elfoglalnak, csak mosolygok.
.
Tegnap, hogy egy kicsit borongó
kedvedben voltál, már megszeppentem,
te jó Isten, ha ez volt az utolsó!
De aztán mosoly lobbant szemedben,
.
s én megnyugodtam. Egyébként is
a park is, a fű is, a tó is, az ég is
a mosolyoddal gyúlt ki villanón,
a mosolyod, úgylátszik, közvagyon.
.
A fényképészem, az is melegen
ajánlta. Nápolyi útlevelembe,
gondolom, ezt a képet teszem be,
azt mondják, nem áll rosszul nekem.
.
Egyszer talán majd föl is nagyítom,
s kipróbálom a tükör előtt, itthon:
oltárin szemberöhögöm magam,
de remélem, hogy ez még messze van.
.
Majtényi Erik
Utolsó kommentek