Út a bölcsességhez
Szókratész kérdéseket tett fel a Plákán hallgatóihoz: mi a bátorság, mi az igazságosság, mi a derekas helytállás? Az athéni polgárok pedig válaszoltak neki. Theogorász egyetlen kérdésre sem felelt. Mikor az emberek szétszéledtek, Szókratész körül csupán néhány ifjú maradt, köztük volt Theogorász is.
- Mester arra kérlek, taníts meg engem a bölcsességre, szeretném tudni mindazt, amit te tudsz - szólalt meg végül Theogorász.
Mivel oly kitartóan és állhatatosan kérlelte Szókratészt, hogy az a házába vitte az ifjakkal együtt.
Amikor a házhoz értek, Szókratész megkérdezte tőle:
- Mire vágysz a legjobban?
- A bölcsességre - válaszolta Theogorász.
Akkor lépj közelebb, és hajtsd le a fejed - mondta a mester, és az ifjak nagy ámulatára belenyomta Theogorász fejét a kert végében álló dézsába, mely színültig volt esővízzel. Amikor érezte, hogy Theogorász nem kap levegőt, kihúzta a vízből, és megkérdezte tőle:
- Mire vágysz a legjobban?
- A bölcsességre - válaszolta Theogorász.
Ekkor ismét a víz alá nyomta. Mikor az már nehezen lélegzett, kihúzta a vízből, és a korábbi kérdést szegezte neki:
- Mire vágysz a legjobban?
- A bölcsességre - válaszolta Theogorász.
Szókratész kénytelen volt megismételni az előbbieket. Amikor Theogorász már nem bírta tovább a víz alatt, a ruhájánál fogva kiemelte a dézsából, és megkérdezte: - Mire vágysz a legjobban?
- Levegőre - válaszolta a fuldokló Theogorász.
Majd, ha úgy vágysz a bölcsességre, amint most vágytál a levegő után, akkor elnyerheted.
(Tatiosz bölcsességei)
Utolsó kommentek