Hogyan készüljünk derűsen a halálra ?
Nem biztos , hogy eredeti godolat, de szerintem az emberiség egyik legnagyobb problémája a meghalás. Leginkább nyilván a hitteleneket foglalkoztatja (mire véljük a síron túl ránk váró Semmit ?), de a statisztikák azt mutatják, hogy a kérdés rengeteg olyan hívőt is zavarba ejt, aki úgy véli, hogy van ugyan élet a halál után de azért a halál előtti élet is van annyira kellemes, hogy rossz legyen elbúcsuzni tőle; s akinek ezért hő vágya ugyan az angyalok karához csatlakozhatni, de ezt a csatlakozást minél tovább halogatná.
Alkalmasint az tehát a kérdés, hogy mit is tesz az ember halálra szántsága vagy legalábbis annak elismerése, hogy minden ember halandó. A válasz egyszerűnek látszik, amíg Szókratészra vonatkoztatjuk, de mindjárt bonyolultabbá válik, ha rólunk van szó. A legnehezebb dolgunk pedig akkor lesz, amikor rádöbbenünk, hogy egy pillanatig még vagyunk, és egy pillanattal később már nem leszünk soha többé.
Egy gonderhelt tanívtányom (bizonyos Kritón ) azt kérdezte nemrég:
- Mester, miként készülhetünk fel jól a halálra?
Azt feleltem, a halálra csakis egyféleképpen készülhetünk fel, mégpedig úgy , hogy belátjuk: mindenki más hülye.
Kiritón elcsodálkozott, mire én a következő magyarázatot adtam. Ide hallgass, mondtam neki, hát hogy készülj fel úgy a halálra, még ha hívő vagy is, hogy közben arra gondolsz: te meghalsz, de a diszkókban kívánatosnál kívánatosabb lányok és fiúk múlatják szertelen táncccal az idejüket, a fényes elméjű tudósok a mindenség végső titkait feszegetik, a megvesztegethetetlen államférfiak a társadalmat jobbítják, az újságok és a televíziós állomások fontosabbnál fontosabb híreket közölnek, a felelősebbnél felelősebb vállalkozók minden erejükkel azon vannak, hogy a természetet ismét kristálytisztán csobogó csermelyek , erdős lankák, jótékony ózonréteg óvta tiszta égbolt és lágy esőket permetező puha fellegek alkossák? Elvislehetetlen volna arra gondolnod, hogy ilyen csodálatos dolgok történnek, miközben te búcsút intesz a világnak.
De tétlezzük fel, hogy mire elérkezni érzed a búcsú pillanatát, te sziklaszilárd meggyőződéssel vallod, hogy a világ (mind az ötmilliárd lakosával ) csupa hülyélből áll, hogy a diszkóban hülyék táncolnak, hülyék a tudósok, akik azt hiszik, megfejtették a mindenség titkait, hülyék a minden bajunkra varázsszert kínáló politikusok, hülyék az újságokat ízetlen, buta pletykákkal megtöltő firkászok, hülyék a bolygónkat tönkretevő öngyilkos gyárosok. Ugye, hogy boldogan, megkönnebbülten, örömmel hagynád itt ezt a hülyékkel teli világot ?
- Mesterem- kérdezte ekkor Kritón -, és mikor kezdjek el így gondolkozni ?
Ne túl hamar, feleltem, mert aki húsz- vagy harmincéves korban véli úgy , hogy a többiek mind hülyék,az hülye, és sosem lesz belőle bölcs.Kezdetben igenis képzeljük azt , hogy a többiek jobbak nálunk, és csak lassanként fejlődjünk; negyven felé fogjon el az első kétely, a felülvizsgálatot ötven és hatvan közt kezdjük, és százhoz közeledve hasson át a bizonyosság, de a végső elszámolást még akkor is halogassuk egészen a legutolsó pillanatig, amikor megkapjuk a behívót.
Ahhoz, hogy belássuk: a körülöttünk levők (mind az ötmilliárdan) hülyék, kifinomult és ravasz munkára van szükség.Ész és kitartás kell hozzá.Ne kapkodjunk.Szép lassan, de biztosan jussunk el a derűs meghalásig. De még előző nap is godoljuk azt, hogy van egy valaki, akit szertünk és csodálunk, és aki nem hülye. Érteni kel a módját, hogy csakis a megfelelő pillantaban ( egy perccel se előbb )ismerjük fel, hogy ő is hülye, úgy bizony. És csak ekkor halhatunk meg.
Az igazi hozzáértő tehát módszeresen tanulmányozza az egyetemes godnolkodást, fürkészi a divatotakat, napi megfigyelés alá veti a tömegkommunikációs eszközöket, a magabiztos művészek kijelentésit, a gátlástalan politikusok szentenciáit , az apokaliptikus krtiikusok szillogizmusait, a karizamtikus hősők aforizmáit, az elméleteket, az indítványokat, a felhívásokat, a képzeteket, a jelenéseket. És akkor, de csakis akkor, legvégül döbbenhet rá, hogy mindenki hülye. Jöhet a halál.
Ezt a megrendítő felfedezést csak a legutolsó pillanatban etheted;egészen addig viszont azzal áltatod magad csökönyösen, hogy valaki csak mond valami értelmeset, hogy ez és ez a könyv csak jobb, mint a többi, hogy az és az a népvezér mégiscsak a közjót akarja.Természetes, embei, fajunkra neagyon is jellemző, hogy így vonakodunk eilsmerni :a többi ember kivtével nélkül, mind hülye,Miért éri meg akkor élni? De amikor legvégül rájössz, akkor megérted, miért éri meg (sőt miért nagyszerű dolog) meghalni.
Igy szólott ekkor Kritón:
- Mesterem, nem szeretnék elhamarkodottan ítélni, de élek a gyanúperrel, hogy ön hülye.
- Na látod - mondtam neki - , máris jó úton jársz.
.
Umberto Eco:Gyufalalevelek...
.
...tegnap befejeztem Eco első könyvét...ez az utolsó fejezet (gyufalevél) ebben a könyvben...
Umbertót jellemezve, nagyon olvasott, a mai világot, politikát kritikus szemmel de mégis humorosan felfogó írónak tartom....ez a férfi nem „parázik"...kimondja amit gondol, s ettől talán még jókedvre is derül...:)
Utolsó kommentek