...érdekesnek találom Esti személyiségét....a két én mintha harcolna egymás ellen....:o....igaz, még csak a felénél tartok...
....hogy milyennnek is írja le őt Kosztolányi ?...egy részlet a könyvből....hogy kicsit bepillanthassatok...
„Esti magas férfi volt, bajnoki termetű, látszatra erős, de belül gyönge és puha.Álmatlan -kék szeme állandóan valami riadalmat tükrözött. Taglajetései lázasak, tétovák.Bizonytalanságában mindig hajlandó lett volna ellenkezőjét tenni annak, amit szándékozott. Hitetlen lelke zavart volt. Érzékenysége oly fokú, hogy annak előtte bármelyik pillanatban sírva tudott volna fakadni akármin, egy rozoga gyufatartó vagy egy fáradt arc láttán, évek során azonban idegrendszerének e természetes rezzenékenységét iskolázta, magkeményítette egész a kegyetlenségig, s mint hajtóerőt, öntudatosan belekapcsolta művészetébe.Csak érezni akart, látni.Egyetlen dolog , ami éltette s némiképp az emberek közösségéhez fűzte, ez volt, meg az , hogy félt a meghalás utolsó kötelességétől. Ezért otthon orvosi könyvekkel bástyázta magát körül, evés előtt fertőtleítőszerekben mosta a kezét, rettegett attól és vonzódott ahhoz, ami beteg és beteges, romlott és különös, kereste az alkalmat, hogy halálos nyavalyákat lásson, talán abban a tudatban, hogyha a halált nem bírhatja el, legalább előszobájába tekint be, s általában végzetesen izgatták a szörnyű dolgok, a megsemmisülés kis és nagy színjátékai, a lassú vagy gyors pusztulás, mert azt remélte, hogy valamit mégis elleshet a titokból akkor, mikor az ismeretlen láb reánk tipor, s a lét észerevétlenül a nemlétbe billen."
Utolsó kommentek