Télelő...
Sárga nyarunk csigaháza,
porlepte emlék maradt,
hajdan friss levelek váza
roppan a léptek alatt.
Illatot álmod a széna,
szürke ma minden egér,
a telefon-drót is néma,
fázik az ördögszekér.
Árva leány haja bomlik,
igazít rajta a szél,
zöldünk a semmibe foszlik,
nyergeli lovát a tél...
(Illési B. Imre)
Utolsó kommentek