Ha hiszed, ha nem...
Ha hiszed, ha nem, valakinek Te is kellesz.
Talán már ismered, de lehet, hogy még nem.
Ha felveszed a lapot, s játszani kezdesz,
Talán ismét Te leszel - ki biztosan nyer.
.
Emlékfoszlány kacsint a régi időkből,
Mosolyogsz, próbálsz nevetni, de az, hamis,
Tétova mozdulat, szaggatottságot sző,
Majd minden marad - úgy - ahogy már tavaly is.
.
Pedig kell valaki, ki ölel, ha fázol,
Valaki, ki mellett könnyű a nevetés,
Aki nyugtat, amikor az élet gázol,
S ki megmutatja mi az igaz szeretés.
.
Kell, aki súgja szerelmesen nevedet,
Ki neked többet ér majd mindenki másnál,
Valaki, aki félt és aggódik érted,
Ki, ha későn mész haza, remegve vár rád.
.
Kell valaki, aki megfogja a kezed,
És segít menni, ha néha rögös az út,
Ki arra bátorít, hogy dobd messze, s feledd
El a szomorúságot, bánatot s a bút.
.
Ám magányod hálóját szorgosan szövöd,
Ahelyett, hogy most egy hatalmasat lépnél,
Vedd már észre, ez még mindig a te köröd,
Nyisd ki hát ajtód - és még egy kicsit - éljél!
.
(Lakatos Zsuzsa)
Utolsó kommentek