....az a bizonyos gyümölcsös csomagolópapír....:)

....és hogy milyen is egy szem lerajzolva....:o....hát egy 13 éves gyereknek így néz ki.....

.

Ennek a mesének adhatnám azt a címet is..."A biológiafüzet"...

Elég régen történ velem ez a kis „csoda"...legalább is én így hívom...

Nyolcadikos voltam, s abban az évben az embertant tanultuk a biológia órákon. A tanítónéni egy nagyon szigorú személyiség volt...sok rajz, latin szavak, füzetellenőrzés...egyszóval nem nagyon szerették őt az osztálytársaim...nekem nem volt vele semmi bajom, mert imádtam a biológiát...és nem okozott gondot egy szem, vagy egy fül lerajzolása, kinagyítva.

Egy egész délutánom ment rá, hogy gyönyörű legyen egy-egy rajz. Megérte dolgozni vele. Másnap megkaptam rá az egyest.

Volt egy bevett szokásom, buszról haza, táskát kipakolni, másnapra berakodni...míg ez kész nem volt, mást nem csináltam. Nem voltam egy zseni, de a dolgaimra nagyon vigyáztam , nem kellett kétnaponként vonalzót vennie anyámnak, még a középiskolában is azt használtam.

Egyszóval neki láttam átpakolni...két napja nem volt biológia, de holnap lesz...gondoltam magamban...

Egyszer csak azt vettem észre, hogy állok,és nézek és félek egyszerre....nem találtam a biológia füzetem. Ilyen nincs! Teljesen lehetetlen. Mindig megvolt mindenem.Padtársamnak nem volt szokása elrakni a dolgaim. Átnéztem mégegyszer a kicsi szekrénykémet, ahol csak tanszereket tartottam...könyvek, füzetek, segédeszközök...

Végig futott az agyamon , mi is lesz most! Mi vár rám , ha tényleg elveszett?...Át kell írnom félév anyagát, és át kell rajzolni a sok színes ábrát...de mikor???..és addig mi lesz? .Szeretett taníónénimet láttam magam előtt, ahogy hitetlenül rám néz, s azt kérdi - megint otthon felejtetted ?...nem akartam csalódást okozni neki...és magamnak sem persze.

Csak ültem az ágy szélén és gondolkoztam...és egyszer csak elkezdtem bőgni...mint egy gyerek (még nagyon az voltam...). Nem bírtam abba hagyni,folytak a könnyeim akár a záporeső.

Ahogy felpillantottam az ágy fölé, megállt a szemem a szentképen....Jézus imádkozott az olajfák hegyén....nagyapa egy nagyon imádkozós fajta volt, és teljesen elég volt látni őt, hogy belénk ivódjon a hit ... ami nem ivódott, azt fejből tudtuk...mindenre ő tanította meg az unokáit....egyszóval úgy, ahogy ő szokott imádkozni , én is elkezdtem kérni a jó Istent, hogy segítsen rajtam. Jó sokáig imdákozhattam...és persze a bőgés is megtette hatását,mert nem is tudom mikor aludhattam el....

Mikor felébredtem ,eszembe jutott valami!!!!....Volt az ágyam alatt egy öreg bőrönd...olyan század elejei. Ott tartottam a kacatjaimat...meg a levelezős dolgaimat.

Két napja levelet írtam...ebben biztos vagyok...gondoltam magamban....kihúztam a bőröndöt...kifordítottam a tartalmát...mindig igy csináltam , ha kerestem valamit....a beleturkálást nem tartottam sosem elégnek...de ha kifordítottam, és egyesével raktam vissza, biztosan mident átnéztem...

A felénél tarthattam , mikor is kibukkant a biológia füzetem gyümölcsös csomagoló papírja. Ha valaki a közelembe lett volna, talán hallotta volna a szivem dobogását is...annyira kalapált az örömtől.

Eldönthetitek magatok mi , vagy ki segített megtalálni az én füzetem...de én máig hiszem, hogy Isten keze benne volt.

A füzetet azóta is őrzöm... a padláson lapul , valamelyik dobozban...ha legközelebb felmegyek, megkeresem és megmutatom nektek...

....várom mindenki véleményét....hisz e a csodákban...:o