"Ha durva testem gondolattá válna,
A gyötrő út már nem fékezne meg;
Messzi tájról repülnék messzi tájra,
Dacolva térrel, hogy megleljelek.
Mit érdekelnek: elhagyott vidék-e ,
Ahol a lábam nemrég meg-megállt;
A fürge gondolat szökellve érne
Mindenhová, földön és vízen át.
Jaj , nem vagyok se gondolat , se lélek,
- E gond kínoz- repülni nem tudok
Mérföldeket; víz-porformában élek;
Időm jutalmát esdve halkulok,
Két fájdalomnak jelét viselem,
S elönt a könny, a nyűgös , bús elem.
(Shakespeare)
Utolsó kommentek