„Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok.

Ha bejön egy nő, akkor férfi leszek.

És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába."

(Karinthy Frigyes)

Szindbád

Szindbád, a nőcsábász, Krúdy Gyula könyveinek hőse elindul, hogy megkeresse múltját, a nők szagos emlékeit, a hálószobák és temetőkertek szépségeit, a nők kibontott haját és kebleit, az eszeveszett szenvedéllyel teli elmúlást, a finom rózsaillatot és az elnyűtt lepedőket.
- Bűneim annyira összegyülekeztek hogy nem merek egyedül aludni a szobában. - mondja Szindbád.

Kalapos nagyasszonyok, szépek és gazdagok. Férjüket megcsalók és hűségre hivatkozók, egy letűnt világ minden szecessziós érzetével. Krúdy siratja a nők fűzőjét és azt a korszakot, amikor még a kalap volt rajtuk a leglényegesebb. Elképesztő képi világ, Huszárik varázslata, csodálatos színkompozíciók, emlékezetfoszlányok.
-Akkor volt érdemes élnem, amikor meg lehetett jelenni titokzatosan a kertek alatt.

A velős csontról, amit megenni készül, azt mondja: Forró legyen mint a babám bőre. Az evés és a női test élvezete azonos szint.

Mindig azt szerettem a nőkben hogy érzékenyek. Nincsen a szerelemnél őszintébb érzelem és mindig azt mondtam nekik, amit hallani akartak. Hazudtam.
- Ugye mi örökké együtt maradunk, Szindbád? Most már soha többé nem fogsz elhagyni.

(Krudy GYula)

Csontváry

Egy zseniális elme vergődéseit mutatja be, aki a nagy műalkotás létrehozása miatt otthagyta foglalkozását, családját és átértékelte az élethez való jog kérdéseit:

"Láthatatlan szellem hívására felhagytam a polgári foglalkozásommal, és az igazság kutatásának szenteltem életemet, azért, hogy Libanon tetején cédrusokat fessek. Mi célja volt ennek a nagy háborúságnak, hiszen anyaggal terhelten nem lehet a mennyország kapuján bejutni. ... Az ember sokfélét képzel, vagy azt képzeli, hogy egyedül van, vagy hogy nincsen egyedül. Én azt képzelem, hogy egyedül vagyok és a dolgok fölém magasodnak."

(Czapáry Veronika irásaiból válogatva...Huszárik Zoltán emlékére )