A kreativitásról

(Beszélgetések Oshoval...)

részlet

Légy szíves beszélj az alkotó nőről. Nő vagyok, és erős alkotó energiát érzek magamban. Tudom, hogy a nők olyan látásmóddal, közelítésmóddal, lágysággal járulhatnak hozzá a művészet világához, ami korábban nem volt tapasztalható. Új alapokra helyezhetik a művészetet. Talán mert így a szeretet talajából nőhet ki a művészet, és ezentúl nem kellene meghódítani.

A kreativitás nem függ attól, hogy férfi vagy nő vagy. Ha kreatívnak érzed magad, engedj teret neki. De ne hidd azt, hogy az alkotókészséged magasabb rendű, mint a férfié, hogy ebben a férfi kudarcot vallott.

Miért kell mindig válaszvonalat húzni a férfi és a nő közé? Az igazság az, hogy minden férfi hordoz egy nőt is magában, és minden nő hordoz egy férfit is magában. És ennek így is kell lennie, mert akár férfi vagy, akár nő - téged egy férfi és egy nő együtt alkotott meg. Fele-fele arányban járultak hozzá lényedhez. Benned él az apád és az anyád is. Csak arról van szó, hogy az érme melyik fele néz éppen felfelé és lefelé.

A művészetnek mindenképp jót tesz, ha a férfi is és a nő is alkot - mindegyik a saját látásmódja szerint. De abból, amit mondasz, úgy hangzik, egyáltalán nem érted, hogy mi az alkotókészség. Azt mondod, hogy a szerelemből nőhet ki az alkotókészség, és a festészetet, szobrászatot, táncot nem kell meghódítani. De kilencvenkilenc százalék az esélye annak, hogy a szerelem olyan beteljesülést hoz, hogy nem fogsz a festéssel törődni. Nem fogod arra pazarolni az idődet, hogy szobrokat készíts.

A szerelem olyan beteljesülést hoz, hogy kit érdekel akkor a versírás...? A verseket azok írják, akik lemaradtak a vonatról. És most azzal vigasztalódnak, hogy verset írnak a szerelemről - a szerelemről, amit nem is ismernek.

A szerelemből nehezen születik kreativitás. Illetve egy másfajta kreativitás jelenik meg... Ha szeretsz egy férfit, akkor lehet, hogy a konyhád válik kreativitásod színterévé. A legfinomabb ételekkel szeretnéd elhalmozni szerelmedet. Azt szeretnéd, hogy a legjobb ruhákat viselje. Nézd csak az én ruhámat - ez a szeretetből fakadó alkotókészség példája!

Ha egy nő szeret, akkor ritkán adódik úgy, hogy festéssel, költészettel, tánccal stb. foglalkozna. Valójában a férfi kisebbrendűségi komplexusa az - vagyis, hogy nem tud olyan mélyen szeretni, nem tud gyereket szülni -, ami miatt találnia kell valamilyen pótlékot, hogy felvehesse a versenyt a nővel. Fest, szobrot farag, épít, kerteket tervez... Éreznie kell, hogy ő is tud alkotni. Alapvetően a kisebbrendűsége ösztönzi. Vele szemben ott a nő, a maga hatalmas életadó erejével. A férfi élettelen szobrot alkot - ami lehet akármilyen gyönyörű, akkor is élettelen.

Aki ezt a kérdést feltette, úgy tűnik, hogy szemben áll a férfiakkal, és ha egy nő szemben áll a férfiakkal, akkor ő maga természetellenessé válik. Most pszichológiailag kisebbrendűnek érzi magát, mert a férfi tud festeni, zenét szerezni, táncolni. Természetes, hogy a nőnek fel kell hagynia a gyerekszüléssel, ha a saját alkotókészségét ilyen irányba - a festészet, költészet, tánc irányába - szeretné kibontakoztatni.

De szeretném, ha tudnád, hogy így veszíteni fogsz. Versenyre kelsz a férfival - de fölöslegesen; hiszen már eleve fölényben vagy. Neked nem kell verset írnod, mert te magad vagy a vers. A te szereteted a zene. A kedveseddel együttdobogó szíved a tánc...

De ha verset akarsz írni, zenélni, táncolni akarsz, akkor meg kell fosztanod magad a szerelemtől. És így ugyanolyan helyzetbe kerülsz, mint a férfi: kisebbrendűségi érzésed lesz, és valahogyan pótolni akarod a kreativitásodat. Ez csúnya. Ezt én nem tudom támogatni. A nő az erősebbik, a magasabb rendű nem; ezt nem kell bizonyítania...

De ha azt érzed, hogy nem vágysz gyerek után, hanem inkább festeni akarsz és zenét szerezni, az tökéletesen rendben van.

Ami azt illeti, egyre több nőnek kellene így döntenie, mert a föld túlnépesedett. Nagyon hasznos, ha a kreativitásodat áttereled a gyerekszülésről a festészetre, mert a festmény nem kér enni. A tánc is tökéletesen megfelel. Táncolj, amennyit csak akarsz, abból nem lesz Etiópia. Írj verseket. Előfordulhat ugyan, hogy akik a verseidet hallgatják, halálra unják magukat, de az nem fog olyan súlyos problémát okozni, mint az éhínség. Legfeljebb majd elkerülnek.

Ha nem akarsz gyereket vállalni, az teljesen helyénvaló. De nyilván úgy érzed, hogy alkotnod azért kell. Hát alkoss, de ne gondold, hogy az alkotásod magasabb rendű, mint a férfié. Nem is lehet; azon egyszerű oknál fogva, hogy a nő a magasabb rendű nem, így benne nem lehet meg az a kisebbrendűségi érzés, ami a férfit ösztönzi, hogy aztán egész életét feltegye a festészetre.

A férfi a gyerekeddel kel versenyre! És legyen akár egy Picasso is, reményt vesztve hal meg. A festészetre áldozta az egész életét, de a festmény élettelen tárgy, a vers nem válhat eleven lénnyé. Ezért ne feledd, hogy ugyan a nő is tud alkotni, de nagy esély van rá, hogy csak harmadosztályú alkotás kerül ki a kezei közül. De ez jó így a világnak. Nem akarjuk, hogy nőjön a világ népessége - sőt, le kellene csökkennie a mainak a negyedére. Tehát nagyszabású feladatban veszel részt. Ha nem szülsz gyereket, az csak áldás a világnak.

De ne gondold, hogy a szerelem talaján valami magasabb rendűt fogsz alkotni. Ha tényleg alkotni akarsz valamit, akkor ne is gondolj a szerelemre, mert a szerelem túl nagy beteljesülést, megnyugvást hoz. Az olyan nagy varázslat, hogy olyankor senkit nem érdekel a versírás...

Még egyetlen szerelmessel sem találkoztam - se férfivel, se nővel - aki festett, verset írt vagy szobrot faragott volna egyszerűen azért, mert a szerelmes ember tökéletesen elégedett. Az ilyen jellegű alkotásokhoz elengedhetetlenül szükséges az elégedetlenség, egy takargatott seb benned...

Nekem tetszik az elképzelésed. Próbálkozz bármilyen kreatív tevékenységgel, amihez kedved van, de ne feledd: benned nincs meg a férfi kisebbrendűségi érzése, ezért semmiképp sem versenyezhetsz a férfival. Te eleve jobb helyzetben vagy. A férfinek kevesebbje van, mint neked; légy könyörületes szegény fickóhoz!

--------------------------------------------------------------------------------

A múltkor azt mondtad, hogy a nő alkotása a gyerek, a férfié pedig a művészetek és egyéb anyagi dolgok. Nem abnormális és neurotikus jelenség, ha egy nő nem akar gyereket, és inkább művész szeretne lenni? Én soha sem akartam gyereket. A szenvedélyem és kifejezési eszközöm a tánc, a zene, a költészet, a színház és a festészet. Mondanál erről valamit?

Ebben nincs semmi abnormális. Ha nem akarsz gyereket, jogod van így dönteni. Ha az alkotókészségedet a festészetben, a szobrászatban, a zenében akarod kifejezni, az tökéletesen helyénvaló - sokkal jobb, mintha egy gyerek létrehozásával még tovább terhelnéd ezt a Földet. És ki tudja, milyen gyerek lenne az...?

A festészet ártalmatlan elfoglaltság. A zene szép, a tánc is nagyon jó. Nem, nincs benne semmi abnormális. A férfiak hangoztatják állandóan, hogy a nő természetes kötelessége gyerekeket szülni. Ezáltal tartották rabszolgasorban a nőket, mert ha a nő egyfolytában csak szül, akkor hol maradna ideje a festészetre? Hol marad ideje zenét szerezni, verset, drámát írni?

Tehát egyrészt rákényszerítették, hogy folyamatosan terhes legyen. Még alig száz évvel ezelőtt is a világon minden nő folyamatosan terhes volt. Egy terhesség kilenc hónapot vesz el az életéből, aztán fel is kell nevelni a gyereket. A gyerek még a hat hónapos kort sem tölti be, és a nő már újra terhes. Olyan ez, mint amikor valaki egyik cigarettáról a másikra gyújt. És már egyetlen gyerek is mekkora teher...

Egyetértek veled. Már sokszor megkérdezték tőlem: „Te nem akarsz gyereket?" Azt feleltem: „Még hogy én? Biztos, hogy vagy a gyerekkel, vagy magammal végeznék; együtt nem bírnánk ki! Egy gyerek a szobámban? Lehetetlenség!" Elővigyázatból sosem nősültem meg, mert akkor ki tudja, lehet, hogy a nő, akit elveszek gyereket akar. Abból csak baj lenne.

Amíg nem érzed ezt problémának, addig nem is az. Ne hallgass másokra - hiába mondják, hogy az abnormális. Lehet, hogy nekik az; ők szüljenek csak annyi gyereket, amennyit akarnak.

Ha neked jólesik festeni, verset írni, zenét szerezni, akkor te jobb gyereket hozol a világra - akik ártalmatlanok, akik sok örömet okoznak...