A körülmények összejátszása folytán egy sastojás gurult az istálló egyik sarkába, ahol éppen egy tyúk költögette tojásait. A megfelelő időben a kis sas annak rendje és módja szerint kikelt a csirkékkel együtt.
Ahogy telt-múlt az idő, a sasocska, valami megmagyarázhatatlan oknál fogva, vágyódni kezdett a repülés után. Ezért így szólt anyjához, a tyúkhoz:
- Mikor fogok megtanulni repülni?
Szegény tyúk teljesen tudatában volt annak, hogy ő nem tud repülni, de arról meg sejtelme sem volt, hogy más madarak hogyan tanítják fiókáikat a repülésre. Mivel szégyellte megvallani az igazat, így szólt:
- Még nincs itt az ideje. Majd megtanítalak repülni, ha már elég erős leszel hozzá.
Múltak a hónapok, és a kis sas kezdte sejteni, hogy anyja nem tud repülni. De arra sem tudta rávenni magát, hogy önmaga próbálkozzon, mert a repülés utáni vágya összekeveredett az őt kikeltő madár iránt érzett hálával.
***
Egy ember így szólt a plébánoshoz:
- Atyám, tegnap meghalt a kutyám. Mondana egy misét az elhunyt lelkéért?
A pap felháborodott.
- Mi nem mondunk misét állatokért! - válaszolta élesen. - Próbálja meg az utca végén lévő új felekezetnél! Azok valószínűleg imádkoznak majd a kutyájáért.
- Igazán szerettem azt a kutyát - mondta az ember -, és szerettem volna tisztességesen búcsút venni tőle. Nem tudom, hogy mi a szokás ilyen alkalmakkor, de mit gondol, tízezer dollár elég lenne?
- No, várjunk csak - mondta a plébános. Nem is említette, hogy a kutyája katolikus volt.
***
Naszreddín felesége szeretett volna valamilyen kis állatot, amivel játszani lehet, ezért vásárolt egy majmot. Naszreddín azonban egyáltalán nem örült neki.
- Mit fog majd enni? - kérdezte.
- Amit mi eszünk - válaszolta az asszony. - És hol fog aludni?
- Velünk együtt az ágyban. - Velünk? Na és a szag?
- Ha én elviselem, gondolom, a majom is kibírja majd.
***
Az 1850-es évek elején az amerikai festő, James McNeill Whistler, egy rövid, ám tanulmányai szempontjából sikertelen időt töltött el a híres katonai akadémián, a West Pointon. Azt mondják, h amikor azt a feladatot kapta, hogy rajzoljon egy hidat, rajzolt egy gyönyörű, romantikus kőhidat, füves folyóparttal és két horgászó gyermekkel a hídon.
- Tüntesse el azokat a gyerekeket a hídról! - parancsolta az oktató. - Ez itt mérnöki munka, kérem. Whistler leszedte a gyerekeket a hídról, rárajzolta őket a folyópartra horgászbotjukkal együtt, és újból beadta a feladatot a tanárnak. Az dühösen rárivallt:
- Azt mondtam, hogy tüntesse el azokat a gyerekeket a képről! Teljesen!
De a kreativitás ösztöne túlságosan erős volt Whistlerben. A következő rajzról valóban "teljesen eltűntek" a gyermekek. Két kis sírhalom alatt nyugodtak a folyóparton.
***
Egy néger kisfiú nézte a léggömbárust a vásárban. Az árus jó üzletember lévén eloldozott egy piros lufit, amely felszállt a magasba, és egy sereg reménybeli fiatal vásárlót vonzott oda.
Aztán felengedett egy kéket, majd egy sárgát és végül egy fehéret is. Egymás után felszálltak a magasba, mígnem eltűntek a szem elő1. A kis néger egy darabig álldogált egy fekete léggömb előtt, majd megkérdezte:
- Uram, ha elengedné a feketét is, az is felszállna olyan magasra mint a többi?
A léggömbárus megértően mosolygott rá. Eloldotta a fekete lufi zsinegét, és miközben az felszállt a magasba, így szólt:
- Kisfiam, nem a színe, hanem ami belül van, az emeli a magasba.
Anthony de Mello :A szív ébredése...
Utolsó kommentek