Minden, ami Amerika!

Legutóbb, mikor a kolléganőmnek ismét megmutattam a zárt tornaszerraktárban, hogy milyen a medicinlabdák hallgatása, elmondtam neki (belelihegtem a bal fülébe):

(REUTERS/David Gray)

SZÁVAI ATTILA

Hogy minden áldott nap egy merev ugrókötél, linóleumcsoszogás, kapufáról lepergett festék, talaj menti gyakorlat. Elsőre nem értette, azt mondta, inkább mi végezzünk talaj menti gyakorlatokat. Hát végeztünk.

Mikor a szertárba lépek, hogy kivigyem az aznapi foglalkozás kellékeit, mindig eszembe jut a kolléganő és a talaj menti gyakorlat (plusz a kemény tornaszőnyeg, ahogy rendre csípősre dörzsöli mindkét térdem). Próbálom tudatosítani a gyermekekben, hogy a testnevelés arra is jó: ferpléjre (így egybe mondom nekik mindig, könnyebben megértik, mintha valami táblánál magyaráznám) tanít. Elég nekik naponta látni a sok tévéhíradót, ahogy tapossa össze egymást a civil világ. Itt negyvenöt percben kapnak némi ízelítőt abból, milyen lenne a világhaladás, ha sípszó kísérne minden gaztettet. A múltkor az egyik országos napilap vezető hírét úgy olvastam fel nekik, miközben bordásfalaztak, hogy közben a számban volt a síp (jelezvén a folyamatos lesen levést, tizenegyest, szabadrúgást, sárga és piros lapot, takarodást az öltözőbe, bocs). A gyermekek jól szórakoztak közben, pedig az élet nem egy vidám kézimeccs, leggyakrabban inkább békaügetés, helyben futás, szellemi gimnasztika, folyamatos bemelegítés egy olyan meccsre - nevezzük életnek -, amely sose fog igazán, mélységében, kedvünk szerint lejátszódni. A lelátókon angyalok szurkolnak, de ezt már régebben is mondtam valahol, nem erőltetem újra ezt az aspektust.

A gyerekeknek azt is elmondom mindig, miközben szaladnak körbe-körbe a tornateremben (huszonöt pár lábszag), hogy a testnevelés javítja a kapcsolatteremtő képességet is. Ilyenkor persze gyakorlati példákkal erősítem meg a feltevést. Olyanokkal például (a fiúknak), hogy sokkal eredményesebben lehet csajozni, ha udvarlás közben négyütemű fekvőtámaszokat csinál az ember. Van első közös fizikai élmény, első közös izzadás, mégsem lehet első nap a modern fogamzásgátlásról beszélgetni (ósenes szatyor, százhúsznál kiugrás, egyéb antibébi satöbbizés).

Isten nem azért festette fel az élet tizenhatos vonalát, hogy nem lehet belépni, átlépni, beleszaladni, ha intenzív a meccs, a vesszőfutás. Nem. Azért van az isteni tizenhatos ott, ahol, hogy lássa minden mezőnyjátékos, már, aki képes meglátni a felfestést, amit szeráfok köldökszőrével vitték fel a felületre, tehát azért van, hogy figyelmeztessen. Kispad lehet a vége, sárga, sőt piros lap is, köpködés, mennyanyádba (ilyenkor nem számítanak a nyelvtani tizenhatosok), ökörbíró, te köcsögmadár. Ha rajtam múlna, minden politikust napi háromszor egy tornaórára köteleznék. És hogy jobban fájjon: kollektíve, jobbos, balos egy tornasorban. A legmagasabb politikai köröktől egészen le a politikai perisztaltika legutolsó fázisában fetrengő pártemberekig, allecuzammen. Napi háromszor egy óra körbeséta, négyütemű interpreta, fedett pályás közfeladatok, kétszáz méter nemzeti program, országos hátraszaltó, szociális vegyes váltó.

Na de elég az álmodozásból, ideje lesz sorba állítanom az osztályomat. Eleinte ez nem nagyon ment nekik, aztán modort váltottam, és a kellően temperált mondatok után úgy vágták magukat sorba, mint a kislibák (huszonöt lúdtalpas sápadás). Kommunikálni tudni kell, ezek meg főleg azt hallják meg, ami kellő hangerővel bír. Az óra elején mindig elméleti dolgokkal foglalkozunk, miközben futnak körülöttem. Úgy csináljuk, hogy közben ki is kérdezem tőlük, amit korábban hallottak, aki nem tudja, repeta. Ma szépen elmondom nekik, azért is hasznos a sport, mert - ha minden jól megyen - szerepvállalásra okít. Magyarán, így egyszerűbben megértik: ha folyamatosan mozgatod valamidet, hamarébb tudod, hogy hol a helyed, mit kell tenned. És fontos a rendszeresség is, ismétlés a tudás anyja, a magas oxigéntartalmú agyi vérerek meg az öreganyja. Ez legalább ilyen fontos. Szívni be a jó ájert, kétpofára, sztereó orrsövény, duplatüdő. És ott van még az a nem elhanyagolható tényvirág, hogy a testnevelés lehetőséget ad az önkifejezésre is, hogy így mondjam. Például, ha valaki nem tud zenét szerezni, annak csak szerezni kell valami dobható tárgyat - dobhatóságot -, például gerely, diszkosz, vállról indítható sportkutya, kislábas, sörösüveg, aztán lehet szépen csinálni az önkifejezést. Lehet indítani valami versenyen.

A helyi tantervünkbe próbáltam behelyezni a kiszedett ifakarburátor minél messzebbi elhajítását, de elsőre megoszlottak a vélemények. Az igazgatóm szerint valami konkrétabb kellene. Erre bevágtam a karburátort a biológiaterem vitrinébe, hogy tessék, drága direktorom, ez szerintem elég konkrét sportszer. Szerintem egy jobb ifakarburátor fejleszti a mozgáskommunikációt is, csinálja a mozgáskultúrát. Csak meg kell látni benne a lehetőséget. Ez a baj ezzel az országgal, a lehetőség. Annyi a lehetőség a hátránykompenzálásra (erre is jó a testnevelés), mint mikor úszni tanítasz egy veszett fejszét.

http://ujszo.com