"Szarát az egyik dzsiddai kereskedőcsalád férfitagjának szánta abban a reményben, hogy a házasság jelentős pénzügyi előnyökhöz juttat minket. A vőlegényt tehát kizárólag az üzleti sikerek miatt választotta. A hatvankét éves férfi Szarát harmadik feleségül szemelte ki. Nővérem sohasem találkozott ezzel a véneberrel, de a férfi nőrokonaitól hallott szépségéről, és alig várta, hogy kitűzzék az esküvő napját. Anya megpróbált közben járni Szara érdekébe de apán szivét szokása szerint nem lágyította meg lánya könnyei.
És most Szara megtudta, férjhez megy. Anya utasitott, hogy menjek ki a szobából, de nem nézett rám. Hangosan dohogtam , és becsaptam az ajtót, aztán bebújtam a szekrénybe. Csendes könnyeket hullatva hallgattam, hogy nővérem apánkat, országunkat és kultúránkat átkozza.
Anyám is sirt, de nem vigasztalhatta Szarat, mert tudta, apának jogában áll, hogy annak adja a lányát, akinek akarja."
Hirtelen nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a boldogság csak a boldogtalanság tükrében ismerhető fel. Sohasem tudtam , mennyire boldogok voltunk, míg Szara boldogtalansága rá nem döbbentett."
Még csak a könyv elején tartok, de máris tele vagyok szomorúsággal.
Azt hiszem lesz pár bejegyzés ebből a könyből, amit majd megosztok veletek.....
Utolsó kommentek